(szobrának avatására)
Ki emberként gondolt egy istenit,úgy döntve, hogy ő azokon segít,kiknek béklyózva görcsbe, bénaságba,mozdíthatatlan a keze, a lába;s mint egy haragvó, igaz-öklű isten,eltökélte, hogy ő rajtuk segítsen,de ami tervével egyet jelent:a test káoszában rendet teremts bele építi a Mozdulatot, -ki ilyen istenit gondolhatott,ki szellemében ma is itt van, nem más,neve szerint: "professzor Pető András".
Vagy egyszerűen csak "doktor Pető":A címet, rangot megvetette ő,aki előtt a Tudás volt a mérce;s az önmagát adó Emberség érceolyan keménnyé ötvöződött benne,mintha gyémánt-kikezdhetetlen lenne,pedig legendás szigora megettegy világ-óceánnyi szeretetsarkallta tudatni, mire jutott,s átadni nékünk azt, amit tudott:ha a szívben elég az akaratés az értelem tétlen nem marad,akkor tudnunk kell; nincsen lehetetlen,s nincs kóreset, amelyik menthetetlen. S számtalan görcsös lábba, béna kézbegyakorlással szinte bele igézteés mágikus türelemmel napontaonnan úgyszólván előparancsoltaa születő drága Mozdulatot,mely lassacskán így életre kapott...
S még mit mondhatna mást e költemény- mely Róla szól -, hogy most is van remény,hisz' akinek a mozgás volt a lelke,azt nem elég szoborrá merevedveidézni; arról vallhatod velem:az ő szelleme ma is eleven;s akit megkínált a mozgás borával,a Mozdulat gyönyörű mámorávalés a járásra rátanult a lába,azon túl már úgy jár-kel a világba',hogy mindig tudja - bármily hihetetlen -,semmilyen téren nincsen lehetetlen;hogy akarattal, szívvel értelemmelbármilyen szörnyet legyőzhet az ember;mindig segít a mágikus tudat,s segít a megváltó Mozdulat, -
s olykor meghitten érzi, nem maradt más:csak megköszönni, néked - Pető András!
Vitó Zoltán Hungarian writer one of the students of Pető András.
Posts
No comments:
Post a Comment